Ki felelős a ruha- és textiltermékek termékpasszusáért?

Mit kell konkrétan tennie

Mit várnak önnel

Az ESPR (2024/1781 EU rendelet) az első helyen a gyártóra helyezi a termékszemélyazonossági lap készítésének felelősségét. Az ESPR 27. cikke a szerepkörhöz tartozó kötelezettségek sorozatát tartalmazza. Az, hogy pontosan ki a "gyártó", nem mindig az a fél, amely a ruhát fizikailag gyártja — lehet olyan vállalkozás is, amely egy terméket saját név alatt hoz forgalomba. Az ezzel kapcsolatos bizonytalanság az egyik legelterjedtebb szűk keresztmetszet, és megfontolandó, hogy előbb tisztázza hogy egy vállalkozás az ESPR szerint importőrnek vagy gyártónak minősül-e.

Gondoskodjon arról, hogy az útlevél létezik és helyes

Az ESPR 27. cikke előírja, hogy a gyártó felelős az útlevélben szereplő információk pontosságáért és teljességéért. A 10-100 fős vállalat számára ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az anyagokra, a forrásra és az összetételre vonatkozó adatok, amelyek valószínűleg már egy műszaki dosszié, beszerzési specifikáció vagy szállítói nyilatkozat részét képezik, újra felhasználhatók — azonban az útlevél összeállítása során ellenőrzöttnek és naprakésznek kell lenniük.

Gondoskodjon arról, hogy az útlevél összekapcsolható legyen a termékkel

Az ESPR 9. cikke a digitális termékpasszus követelményeit írja le, beleértve az adathordozóval való összekapcsolást — a gyakorlatban egy QR-kód a terméken vagy a címkén. Egy ruhaipari márka számára ez azt jelenti, hogy léteznie kell egy eljárásnak, amellyel az egyes tételeket vagy akár az egyes termékeket a megfelelő passzushoz lehet kapcsolni. A sok variánssal (színek, méretek, szállítási ciklus szerinti kisebb anyagváltozások) rendelkező kicsi szériáknál ez egy gyakorlati feladat, amely messze túlmegy az egyetlen passzus egyenkénti létrehozásán gyűjteményi szinten.

Gondoskodni arról, hogy a passzus megmaradjon

A passzust elérhetővé kell maradni, még azután is, hogy a termék már régóta el lett adva. Egy olyan vállalat számára, amelynek ezt magának kellene szabályoznia, ez nem a verkaufc után véget érő kötelezettséget jelent, hanem az egész arra az időszakra terjed ki, amelyre a termék még kereskedelmi forgalomban lehet vagy még fogyasztóknál használatban lehet.

Gondoskodni arról, hogy a lánc szerinti szerep egyértelmű legyen

Aki harmadik féllel készíttet egy gyűjteményt, azzal automatikusan nem kerül háttérbe. A private label-gyűjtemények esetében nem mindig egyértelmű a kérdés, hogy ki számít ténylegesen gyártónak, és ez ugyanúgy vonatkozik azokra a vállalatokra, amelyek saját márkájú értékesítés miközben a termelés kiszervezésre kerül. Az olyan nagybani kereskedő is, amely ruhákat átcsomagol, átcímkéz vagy saját neve alatt értékesít, jól teszi, ha meghatározza milyen szerep illik rá, mert ez határozza meg, hogy az ESPR 27. cikkéből mely kötelezettségek alkalmazandók.

Ahol hibák történnek a gyakorlatban

Az első gyakran visszatérő helyzet az, hogy egy vállalat abból indul ki, hogy a külföldi gyártó gondoskodik az útlevélről, azonban erről nincsen kifejezett megállapodás. Amint a gyártó az EU-n kívül van, a gyakorlati felelősség gyakran áttolódik arra a félre, amely a terméket az EU-piacra hozza — ez egy olyan kérdés, amely különálló figyelmet érdemel, amikor a gyártó az Európai Unión kívül van bejegyezve.

A második helyzet kollekciók esetében áll elő, amelyeket több csatornán keresztül értékesítenek, beleértve az online piacteret is. A piactér maga nem automatikusan az a fél, amely az útlevelet szolgáltatja, de a márka és a platform közötti elvárások ebben a tekintetben nem mindig vannak rögzítve — valami, amit át kell gondolni online piactéren keresztüli értékesítés.

A harmadik helyzet az a feltételezés, hogy egy forgalmazónak vagy kereskedőnek nincs semmiféle szerepe, mert az nem készítette el maga a terméket. A forgalmazónak általában más kötelezettségei vannak, mint egy gyártónak, de az "más" nem azonos az "sem" szóval — lásd erről: a forgalmazó vagy kereskedő kötelezettségei.

A negyedik helyzet az, hogy az adatok ugyan léteznek, de beszerzés, minőségellenőrzés és marketing között szétszórtan találhatók, anélkül, hogy egy osztály áttekintené az összefüggéseket. Ellenőrzés vagy egy vevő kérdése során akkor derül ki, hogy senkinek sincs meg az teljes kép.

Egy ötödik, gyakran alulértékelt helyzet: a útlevél ugyan elkészül, de nem frissítik a gyűjtemény változásainak megfelelően — más fonalszállító, módosított szálösszetétel — ezáltal az útlevél már nem felel meg az ténylegesen értékesített terméknek.

Mit rögzíthet

• A lánc szereplőinek (gyártó, importőr, disztribútor vagy kereskedő) áttekintése, gyűjteményenként vagy termékvonalonként.
• Írásos megállapodások a gyártóval vagy termelővel arról, hogy ki szolgáltatja az útlevél adatait és ki ellenőrzi azokat.
• Rögzített eljárás a QR-kódok vagy más adathordozók kötegekhez és változatokhoz való hozzárendeléséhez, beleértve azt, hogy mi történik szín- vagy anyagváltozás esetén.
• Megőrzési megállapodás: ki gondoskodik arról, hogy az útlevél elérhető maradjon, és meddig, még akkor is, ha a gyártóval vagy platformmal való együttműködés befejeződik.
• Egy belső kapcsolattartási pont vagy folyamatfelelős az útlevélhez, hogy a felelősség ne veszítse el az osztályok között.

Aki még nem biztos abban, hogy az útlevél egyáltalán alkalmazandó-e egy adott gyűjteményre, jól teszi, ha ezt előbb összeveteti a vagy a digitális produktumútlevél saját ruházkodási és textil termékeire vonatkozik, mielőtt a lánc szereposztása kidolgoznék.