Importőr vagy gyártó vagyok-e az ESPR szerint?

Mit kell konkrétan tennie

Az ESPR (Rendelet (EU) 2024/1781) éles különbséget tesz a gyártók és az importőrök között, és ez a megkülönböztetés határozza meg, hogy mely kötelezettségek vonatkoznak. Egy olyan vállalkozás számára, amely saját nevén ruhákat hoz forgalomba az európai piacon, ez a megkülönböztetés nem mindig azonnal egyértelmű — különösen azért, mert a mindennapi gyakorlat (saját tervezés, gyártás egy EU-n kívüli gyárban, saját importálás és értékesítés) mindkét szerep elemeit tartalmazza. A törvény nem arra néz, hogy ki szőtte vagy varrta meg ténylegesen a ruhadarabot, hanem arra, hogy ki hozza forgalomba a terméket saját neve vagy márkája alatt, és ki szállítja azt az EU-n kívülről befelé.

Aki ruhákat készíttet egy külső gyárral és azokat saját márka alatt értékesíti, a legtöbb esetben a rendelet értelmében gyártónak tekintendő — még akkor is, ha a saját helyiségében nincs varrógép. Aki egy másik világrészből származó márka ruháit vásárol meg és azokat először hozza forgalomba az EU-n belül, általában importőr. Egy vállalkozás mindkét szerepet kombinálhatja, például akkor, amikor a kollekció egy része saját márkával kerül gyártásra, és egy másik része egy EU-n kívüli gyártótól továbbértékesítésre kerül.

Mit várnak önnel

Gyártóként: felelősség a digitális terméktanúsítvány tartalmáért

Az ESPR (Rendelet (EU) 2024/1781) 27. cikke meghatározza a gyártók kötelezettségeit. A gyártó felelős a digitális terméktanúsítványban szereplő információk helyességéért: anyagösszetétel, származás és a ruházatra vonatkozó delegált jogi aktus által előírandó egyéb adatok. A 10-100 fő közötti vállalkozás számára ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a saját termelési láncból származó adatoknak — a szövetszállítótól a ruhagyárig — rendben kell lenniük és nyomon követhetőnek. Aki maga nem szöv vagy varrott, de azért tekintendő gyártónak, mert a termék saját márka alatt kerül értékesítésre, egyformán viseli ezt a felelősséget. Ez érinti azokat a vállalkozásokat, amelyek saját márkájuk alatt értékesítenek és azokat a vállalkozásokat, amelyek private label kollekcióval dolgoznak ugyanúgy.

Importőrként: ellenőrzés a piaci forgalomba hozatal előtt

Az ESPR (Rendelet (EU) 2024/1781) 29. cikke az importőrök kötelezettségeit írja le. Az importőrnek, mielőtt egy termék az EU-piacon forgalomba kerülne, ellenőriznie kell, hogy a gyártó teljesítette-e a követelményeket — beleértve a digitális terméktanúsítvány meglétét. Egy olyan vállalkozás számára, amely egy EU-n kívüli gyártótól vásárol, ez azt jelenti, hogy egy ellenőrző szerep kerül előtérbe, még akkor is, ha maga a vállalkozás nem változtatott semmin a tervezés vagy az anyagok tekintetében. Ez a szerep a gyakorlatban gyakran alulbecsülésre kerül, mivel a "szimplán továbbértékesítés" egyszerű láncszemnek tűnik, míg a rendelet éppen ezen a ponton önálló felelősséget ír elő.

Kétség esetén a saját szerep tekintetében

Egy olyan vállalkozás, amely egy EU-n kívüli gyárból vásárol meg ruhákat, de a végterméket saját márkanév alatt értékesíti, a gyakorlatban gyakran kettős minősítésbe vagy a gyártó szerepébe tartozik — mivel a rendelet arra néz, hogy ki helyezi el a nevet vagy a márkát a terméken. Aki itt nem boldogul, részletesebb magyarázatot talál a szerepmegosztásról az oldalon: ki a felelős a ruházat és textil digitális terméktanúsítványáért.

Ahol hibák történnek a gyakorlatban

Egy olyan helyzet, amely gyakran előfordul: egy vállalkozás azt hiszi, hogy "csupán" importőr, mivel a ruhákat teljesen készenállapotban vásárolják meg egy külföldi gyárból — miközben saját márkajelzése benne van. Amint a saját márka felkerül a ruhadarabra, az számít a szerep meghatározásánál, és ezt gyakran figyelmen kívül hagyják.

Egy második helyzet: azok a vállalkozások, amelyek egyszerre importálnak és saját márkával gyártásra adnak, az egész asszortimentjüket egy kategóriaként kezelik, holott a két termékvonal eltérő kötelezettségek alá eshet. Az ingekolt kollekció digitális terméktanúsítványa más megközelítést igényel, mint a saját márkás lé.

Egy harmadik helyzet akkor alakul ki, amikor a gyár az EU-n kívül található, és a vállalat abból indul ki, hogy "a gyár majd intézi". A rendelet azonban a felelősséget arra a személyre vagy szervezetre helyezi, amely az EU-ban a terméket forgalomba hozza, és nem automatikusan a külföldi gyártóra. Erről további információ a külső gyártóval foglalkozó oldalon található. gyár, amely az Európai Unión kívül található.

Egy negyedik helyzet: egy vállalat abból indul ki, hogy mivel nem rendelkezik gyárral, nem lehet gyártó — és így figyelmen kívül hagyja az ESPR 27. cikkéből adódó kötelezettségeket. Az ESPR-ben szereplő jogi fogalom "gyártó" független a fizikai termékelőállítástól, és a márkához, valamint a forgalomba hozatalhoz kapcsolódik.

Egy ötödik helyzet abban az esetben merül fel, amikor a vállalat több csatornán keresztül értékesít, például egy piactéren is. A szerepek megosztása csatornánként különbözhet, amely az alábbi kérdéshez kapcsolódik: mit jelent a termékazonosság a piactéren keresztüli értékesítés során.

Mit rögzíthet

• Az egyes termékcsalád vagy kollekció szerinti áttekintés, amelyből kitűnik, hogy ki minősül gyártónak és ki importőrnek, valamint az erre vonatkozó indoklás.
• Megállapodások a külső gyárral vagy confeccióműhellyel az átadandó adatok és azok formája tekintetében.
• Belső dokumentum, amelyben szerepel, hogy a vállalaton belül ki felelős az ESPR 29. cikke (az (EU) 2024/1781 rendelet) szerinti forgalomba hozatal előtti ellenőrzésért.
• Dossz márkánként vagy címkénként, különösen akkor, ha egy vállalat saját márkáját és vásárolt kollekciókat is forgalmaz, hogy a kötelezettségek ne keveredjenek.
• Levelezés szállítókkal az anyagösszetétellel és a származással kapcsolatos információkért, amely alapul szolgál az azonosságban szerepeltetendő adatoknak.
• Rögzített munkafolyamat új kollekciók esetén, hogy minden új beszerzés vagy termelési vonal esetén újra megállapítható legyen, mely szerep alkalmazandó.

Azon vállalatok számára, amelyek bizonytalan abban, hogy tevékenységeik nem tartoznak másik szerep alá, például az elosztás, kereskedelem vagy nagykereskedelem alá, javasolt figyelembe venni a forgalmazó vagy kereskedő vagy a textilruházati nagykereskedelem kötelezettségeit is — e szerepek közötti határvonalak nem mindig nyilvánvalóak, és a rendelet a kötelezettségeket a szerephez, nem a vállalat nevéhez kapcsolja.